A kínai Újév vagy Holdújév a világ népességének egynegyede számára az év legnagyobb ünnepe. Kínai neve: Nian. Ha eljön az ideje, mind Kínában, mind a világ különböző pontjain található kínai kolóniákban napokra megáll az élet, mindenki az Újévvel törődik, még az üzleti forgalom is leáll. Nincs ez másképp Magyarországon sem, ahol az itt élő kínaiak – ha nem sikerül hazatérniük Kínába – igyekeznek úgy megünnepelni a jeles napokat, mintha otthon lennének.
A Tavaszünnep időpontja – hasonlóan a mi húsvétunkhoz – évről évre változik, s még a kínaiak közül is kevesen vannak, akik pontosan tudják, hogy milyen elvek alapján. Az új év kezdetét bonyolult számításokkal határozzák meg, de az esetek többségére igaz, hogy a Tavaszünnep az európai naptárban szereplő február 4-hez legközelebb eső újhold napján van. Ez azt jelenti, hogy a Tavaszünnep mindig január 21. és február 21. közé esik.
A Tavaszünnep a tavasz s egyben az új év kezdete, s mint ilyen, két célt szolgál: egyrészt alkalom arra, hogy a nagycsaládok tagjai összegyűljenek, megajándékozzák, és jókívánságaikkal halmozzák el egymást; másrészt pedig ilyenkor kell elbúcsúztatni az óévet, megszabadulni annak ártalmaitól, illetve ilyenkor lehet a jó szerencsét biztosítani az új évre is. Az ünnepre való készülődés már hetekkel a nagy nap előtt elkezdődik.
A legfontosabb – a szokásos előkészületeken, ajándékvásárláson, sütés-főzésen kívül – az, hogy a házat megtisztítsák az elmúlt év ártalmas hatásaitól, kisöprik. A takarítással azonban vigyázni kell: hogy a jó szerencsét ki ne kergessék az otthonokból, a szemetet mindig befelé, a szoba közepére kell söpörni, s onnan óvatosan kivinni, lehetőleg a hátsó ajtón. Ennek a szabálynak a megszegése az egész családra nézve súlyos következményekkel járhat. Ha valaki Újév napján is söpörne, azzal biztos, hogy kikergetné a szerencsét a házból.
Mivel az Újév napja meghatározó az egész évre nézve, nagyon fontos, hogy ilyenkor minden jól alakuljon. Mindenki igyekszik vadonatúj ruhát viselni, s megszabadulni régi rongyaitól. Még a betegek is felkelnek ágyukból, nehogy egész évben betegek maradjanak.
Az emberek az ünnep előtt megpróbálják behajtani adósságaikat is.
Az Újév napjára különleges szabályok vonatkoznak. Nem szabad negatív jelentésű szavakat kiejteni, halált, kísérteteket emlegetni – még a négyes szám kimondása is tilos, mert hasonlóan hangzik, mint a „halál”.
Az elmúlt évet sem ajánlatos emlegetni, hiszen a nap célja az, hogy bőséget hozzon az új évben.
A sírás sem megengedett: ha ugyanis valaki sír az év első napján, akkor egész évben sírni fog.
Ezért aztán ezen a napon – bármilyen rosszak legyenek is – a gyerekeket sem szabad megverni.
Az újévi szokásokhoz tartozik a „piros tasak” ajándékozása is: egy piros ünnepi borítékba papírpénzt csomagolnak, s ezt adják a gyerekeknek, illetve a nőtlen fiatalembereknek. A borítékba rejtett pénzzel azonban vigyázni kell: az összegnek páros számnak kell lennie, a páratlan számok ugyanis bajt hoznak mind az ajándékozónak, mind a megajándékozottnak. A piros tasak felbontása az ajándékozó előtt nagy udvariatlanságnak számít.
A piros a bőség, a szerencse, a gazdagság színe, ezért is piros az alapszíne minden újévi díszítésnek, hogy biztosítsák a család gyarapodását.
Az Újév elengedhetetlen kelléke a narancs. Ennek oka, hogy a „narancs”, az „arany” és az „édes” szavak ugyanúgy hangoznak a kínai nyelvben. Hasonló okból a mandarin is fontos szerepet játszik, ugyanis a „mandarin” és a „szerencse” szavak kiejtése is megegyezik. Ügyelni kell arra, hogy páros számban ajándékozzuk őket, egyébként nem hoznak szerencsét.
Mivel az egészséget és a hosszú életet jelképezi, földimogyoróval is gyakran találkozunk az újévi asztalokon.
Fontos újévi kellék a nyolcszögletű tálca, amelyről nyolcféle rágcsálnivalóval kínálják a vendéget. Ezek mindegyike szerencsét hoz.

vissza...