|
Ida P. Rolf (1896-1979) amerikai biokémikus által az 50-es években kifejlesztett módszer, melyet mélymasszázsnak is lehetne nevezni. Extrémen erős nyomásokkal dolgozik ujjal, könyökkel, vagy az összezárt kéz csontjaival. Ezek a nyomások a mélyebben levő kötőszövetekre, és minden más szövetre is kihatással van, amit az izomrostok burkolnak.
Feltalálója elmélete szerint a helytelen testtartás mindenkinél fizikai és lelki folyamatok hatására alakul ki. Ez tartós izomfeszességhez és az izompólyák megkeményedéséhez vezet, amik ebben a rendellenes helyzetben rögzülnek. Ennek a technikának a célja, hogy ezeket az összetapadt kötőszöveteket feloldja. E módszerrel megelőzhetőek a kopások, a mozgásszervi deformációk, és korrigálhatóak a testtartási problémák.
Lelki háttereit tekintve abból a felvetésből indul ki, hogy a helytelen testtartást érzelmi instabilitás is eredményezheti, ily módon összekapcsolja a test és a lélek egységét.
Egy terápia 10 masszázsból áll, melyet 1-1 óráig végeznek. Kimondottan fájdalmas, olykor lehangoló masszázs. Gyakran gyermekkori emlékek villannak fel a tudatban, olyan élmények, melyek hatására a test egy helytelen izomdeformitást hajtott végre. Bizonyos izomcsoportok feszülése az érzelmi konfliktusokat hosszabb ideig is el tudja hallgattatni, de ha ezek nem oldódnak fel, az egész test tartása eltorzul. Ennek alapján ezt a masszázst leginkább pszichoterápiával kombinálva szokták végezni.
Hatására a megrövidült vagy szakadt izmok visszanyerik alakjukat. A hibás tartás megszűnik, új tartási forma áll be. Lazulnak az izmok és oldódnak a görcsök, a testben új feszítőerők lépnek fel.
A masszőr általában 10, pontosan beállított ülésben kezeli a beteget, miközben szinte egyáltalán nem beszélnek egymással.
A jelenlegi orvostudomány sokat kritizálja a rolfing módszert.
vissza...
|
|
